Amint a németek 1944. március 19-én elfoglalták Magyarországot, a vidéki városok teljesen el voltak vágva a külvilágtól. A zsidóknak megtiltották, hogy villamoson, buszon és vonaton utazzanak, és lépéseket tettek annak érdekében, hogy az összes zsidót a városokba tereljék, majd a megsemmisítő táborokba deportálják őket. A földalatti Cionista Ifjúsági Ellenállási Mozgalom (CIEM) vezetősége merész akcióba kezdett, hogy felvegye a kapcsolatot a zsidó közösségekkel és tájékoztassa őket. Az ifjúsági mozgalom tagságából önkénteseket küldtek ki, akik hamis személyazonosság alatt és nagy kockázatot vállalva vitték az információkat a gettósítás céljáról, a közelgő deportálásokról és azok célállomásáról (a megsemmisítő táborokról). Az általuk felkeresett városokban a küldöttek arra buzdítottak minden olyan fiatalt, aki erre hajlandó és képes volt, hogy meneküljön Budapestre. A fiatalokat utasításokkal, hamis dokumentumokkal, valamint pénzzel látták el. Sajnos sok közösségi vezető, akivel a küldöttek beszéltek, nem volt hajlandó hinni a figyelmeztetéseknek, és nem akartak azok alapján cselekedni. Voltak olyan vezetők is, akik, még ha hittek is a figyelmeztetéseknek, azzal fenyegettek, hogy hívják a rendőrséget és letartóztatják a küldötteket, ha azok tovább terjesztik az információkat és „pánikot keltenek”. Sok fiatal, aki felismerte a közelgő katasztrófát, tudatosan úgy döntött, hogy a veszélytől függetlenül a családjával marad.
- 1944. március 19. és 1944. június 30. között legalább 77 küldöttet küldtek ki 141 küldetésre. A misszióiknak sajnos minimális volt a visszhangja.
A CIEM a magyarországi táborokban lévő katonai kényszermunkaegységekben lévő zsidókkal is felvette a kapcsolatot. A CIEM fiatal női tagjai rendszeresen utaztak a táborokba, hogy üzeneteket, utasításokat, pénzt és dokumentumokat továbbítsanak. Ezek a műveletek az 1945. január 18-i felszabadulásig folytatódtak.
