Az életmentő dokumentumok iránti igény 1942-ben merült fel, amikor a zsidó menekültek érkeztek Csehszlovákiából és Lengyelországból. Különböző dokumentumokat, mint például születési anyakönyvi kivonatokat és személyazonossági okmányokat hamisítottak Budapesten különböző módokon. Az ifjúsági mozgalmak tökéletesítették a hamis dokumentumok gyártását és tagoknak való terjesztését, és amikor a németek átvették a hatalmat Magyarországon 1944. március 19-én, az okmányok készítésére szolgáló műhely készen állt a földalatti Cionista Ifjúsági Ellenállási Mozgalom (CIEM) számára. A műhelyt valódi gyártóüzemmé fejlesztették, amely képes volt előállítani szinte bármilyen hamisított dokumentumot, bárkinek, akinek szüksége volt rá.
Ezek az okmányok megkönnyítették a CIEM ügynökeinek „árjásítását”, és lehetővé tették számukra a küldetésük végrehajtását.
1944 folyamán a hamisított dokumentumok gyártása egyre fokozódott, és ezzel együtt a műhelyre és annak üzemeltetőire leselkedő veszély is, amint azt az iratok és a felállított műhely fontosságáról szóló oldalon leírtuk.
