A menekültek, a túlélők és a földalattiak mozgalom tagjai élelmezése.
Az egyik látszólag prózai, de kiemelkedő fontosságú, és rendkívüli hősiességet igénylő feladat a Budapestre érkező rászoruló zsidók élelemmel és ruházattal való ellátása volt.
Ez a feladat 1941-ben kezdődött, amikor az első menekültek érkeztek Lengyelországból, és 1942-ben fokozódott a Szlovákiából érkező menekültekkel. A legtöbbjük fiatal volt, a saját országukban működő cionista ifjúsági mozgalmak tagjai, akik a mozgalomhoz tartozó barátaiknál találtak menedéket. A menekülteket rejtekhelyeken szállásolták el ( mivel idegen nyelven beszéltek, vagy mert nem voltak személyes irataik). A magyarországi mozgalmak gondoskodtak tagjaik napi szükségleteiről.
Később máshonnan is érkeztek menekültek, valamint a munkatáborokból a fővárosba menekült magyarok. Ezeknek az embereknek mindenekelőtt élelmiszerre volt szükségük. 1944 márciusától kezdve az élelmiszerellátás óriási logisztikai műveletté vált, több tízezer szájat kellett etetni, köztük 3000-et, akik az Üvegházban találtak menedéket.
- január 1-jén a hatóságok arra kényszerítették a „védett házakban” élőket, hogy költözzenek a fő gettóba. A jelentések szerint 32 500 ember volt. A „csillagos házak” lakóit is a fő gettóba telepítették át, ahol a lakosság 70 000-re duzzadt. A túlzsúfoltság borzalmas volt, mivel a folyamatos háború miatt mindenki a pincékbe kényszerült. Bár ezek némi védelmet nyújtottak az orosz tüzérségi tűz és a légi bombázások ellen, nem volt élelem, fűtőanyag, víz és áram.
A gyermekotthonok 1944 vége felé történő létrehozása óriási felelősséget rótt az ifjúsági mozgalmakra. A gyermekek minden szükségletét ki kellett elégíteni. A művelet csúcspontján körülbelül 6000 gyermek volt. A földalatti cionista ifjúsági mozgalmak feladata volt a gyermekházak folyamatos ellátása alapvető élelmiszerekkel, valamint a téli hónapokban a fűtéshez szükséges tüzelőanyaggal. Minden este a Nemzetközi Vöröskereszt Gazdasági Osztálya adminisztratív részlegének képviselője és az élelmiszerszállítmányokat szállító személy találkozott Efra Agmonnal, a földalatti mozgalom képviselőjével.
Együtt döntötték el, hogy mit küldjenek másnap, melyik raktárból, és milyen szállítási móddal. Azt is eldöntötték, hogy melyik gyermekház, „védett ház” vagy a VII. kerületi fő gettó kapja meg a szállítmányokat. A földalatti ifjúsági mozgalmak szerepe a vagonok kísérete volt, hogy megvédjék az élelmiszerszállítmányokat a fegyveres nyilas csoportok zaklatásától vagy a hadsereg egységeinek önkényes elkobzásától. Minden egyes vagonnyi élelmiszert biztonságban kellett eljuttatni a rendeltetési helyére – ez volt a földalattiak legfontosabb küldetése.
A nyilas rémuralom, valamint a Budapestért folytatott ostrom és harcok idején a földalatti ifjúsági mozgalmak 55 gyermekotthont hoztak létre, működtettek, tartottak fenn és mentettek meg, amelyekben 6000 gyermek maradt életben. Ez egy páratlan és felfoghatatlan történet, amely a második világháború vad tombolása alatt zajlott.
