Küldetések a vidéki városokban az 1944. március 19-i német megszállás előtt.
Az ifjúsági mozgalmak már a német hatalomátvétel előtt küldötteket kezdtek el kiküldeni, hogy figyelmeztessék a zsidókat a közelgő veszélyre.
Az 1944. március 19-ét megelőző hónapokban kilenc küldött 34 városba és faluba látogatott el.
A küldöttek beszámolóikban feljegyzik, hogy milyen esemény miatt indultak el a vidéki városok zsidó közösségeihez, hogy elhozzák nekik a keserű híreket a gettók létrehozásáról, a koncentrációs táborokról és a zsidók Európa-szerte zajló kiirtásáról. A küldöttek célja az volt, hogy tájékoztassák a közösségeket arról, hogy mi következik. A mozgalmak közötti találkozót 1943 nyarán tartották Csillebércen, Budapest egyik dombvidéki külvárosában. A tagok előadásokat hallgattak meg a zsidók helyzetéről a környező országokban, a zsidók kiirtásának kezdetéről. A Hanoar Hatzioni tagjait a mozgalom balatonboglári téli táborában 1943 decemberében szerzett tapasztalatok sarkallták cselekvésre. Ott találkoztak a Hanoar Hatzioni tagjainak olyan csoportjaival, akiknek sikerült elmenekülniük a németek karmai közül Sziléziában. A sziléziai csoport hosszasan beszélgetett a tábor résztvevőivel, elmagyarázva, mi történt a zsidókkal a gettókban, a szisztematikus üldöztetés, a zsidók elleni megsemmisítési folyamat Lengyelország más részein. Beszéltek a varsói gettóban és más lengyelországi városokban kifejtett ellenállásról is. Ebben a táborban a magyar ifjúsági csoport tagjai megtanulták a kézifegyverek használatát is.
Az ifjúsági csoport tagjait mélyen megrázták a hallottak, és minden erejükkel azon voltak, hogy tegyenek a magyar zsidóság megmentéséért. Önként jelentkeztek, hogy elmondják a hallottakat a zsidó közösségeknek, mert az a meggyőződés vezérelte őket, hogy másokat is tájékoztatni kell a történtekről. A közösségi vezetőkkel és közéleti személyiségekkel való találkozásaik során a válaszok igen változatosak voltak: udvarias meghallgatás, megértés és egyetértés, a hitetlenkedés, a tagadás, sőt a felháborodás kifejezése a „felelőtlen fiatalok” miatt, akik uszítanak és megzavarják a közösségek békéjét és jószomszédi viszonyukat a nem zsidó lakossággal és a helyi hatóságokkal. Voltak olyan esetek is, amikor azonnali távozásra szólítottak fel, és azzal fenyegettek, hogy tájékoztatják a hatóságokat a fiatalok tevékenységéről.
Ezeket a leírásokat és tanúvallomásokat olvasva ma már lehetetlen nem csodálkozni az önkéntességen; az ifjúsági mozgalom tagjainak és öregdiákjainak elkötelezettségén; és azon a hálátlan próbálkozásukon, hogy a keserű híreket eljuttassák a vidéki városok önelégült zsidó közösségeihez. A hűvös és ellenséges fogadtatás ellenére a legtöbb küldött nem adta fel a próbálkozást.
