A „Tiyul” művelet

1944. március 19-én, Magyarország német megszállásának napján, azzal semmilyen kapcsolatban nem állva, Hochhauser Zoli (későbbi nevén Israel Harari) Kolozsvárra, az akkori Magyarország és Románia közötti határvárosba utazott, hogy átszökjön a határon Romániába, az ismeretlenbe, hogy elkerülje, hogy egy kényszermunkás századdal az orosz frontra küldjék.
A helyi Hanoar Hatzioni mozgalom tagjai a segítségére siettek. Találtak egy csempészt, és Zoli eljutott a romániai Torda (Turda) városába, onnan pedig számos viszontagság után Bukarestbe. Megérkezése után értesítette Rafi Benshalomot, hogy sikeresen elérte úti célját.
Így kezdődött a Tiyul (héber szó, amely kirándulást vagy utazást jelent) művelet Romániában, és sok aktivistával rendelkező projektté vált. Átjárókat találtak a városok közelében is (Szeged, Békéscsaba, Nagyvárad), és kapcsolatokat építettek ki csempészekkel. 1944. március 19. és augusztus 23. között közel 15 000 fiatal zsidó szökött át a határon, és Auschwitz helyett a szabadságba utazott.
Az embercsempészet bonyolult és kockázatos vállalkozás volt. Először is Budapesten meg kellett alakítani egy csoportot, és minden egyes személyre vonatkozóan egyéni előkészületeket kellett tenni. Mindenkinek megfelelő ruházatra és hamisított okmányokra volt szüksége, és gondosan át kellett néznie új személyazonosságának részleteit. Minden utazónak szüksége volt magyar és román fizetőeszközre is, és eligazítást kaptak arról, hogyan viselkedjenek a hosszú vonatút során, hol találkozzanak a csempésszel, és hogyan ismerjék fel őt. Azt is meg kellett tanulniuk, hogy mit kell tenniük egy idegen városban az esti órákban, hogyan kell üzenniük, hogy a határ biztonságos átlépése megtörtént, és mit kell tenniük a román oldalon.
Magyarországon a menekülő fiataloknak ki kellett kerülniük a biztonsági erők, a hadsereg és a titkosszolgálat ügynökeinek gyűrűjét, akik folyamatosan igyekeztek azonosítani és elfogni az álruhás zsidókat, akik a budapesti terminál felé tartottak, hogy vonatjegyet vegyenek. Ezután a hosszú órákon át tartó utazás során végig el kellett kerülniük a feltűnést, és nyugodtan, természetesen kellett bemutatniuk irataikat a gyanakvó ellenőröknek. A szökevényeknek a román oldalon az első nagyvárosba, Aradra vagy Tordára kellett eljutniuk. Az ottani magyarul beszélő zsidók segítettek a románul nem tudó szökevényeknek, hogy folytassák útjukat Bukarestbe, onnan pedig valahová máshová…
A többszörös veszélyek miatt ez a művelet néha kudarcot vallott, és előfordult, hogy az utazókat a vonaton, a határvárosokban vagy akár a román oldalon is elfogták. Az embercsempész szervezet kulcsszereplői a Hanoar Hatzioni tagjai voltak: Moshe Alpan, Hanna Grünfeld (Ganz), Yehuda Levi, Asher Arányi, Menahem Tzvi Kadari és Ya’akov Deutsch.
A szervezett csempészet 1944. augusztus 23-án ért véget, amikor Románia szövetségre lépett a Szovjetunióval, és hadat üzent Németországnak. A román-magyar határ lett a frontvonal.
Az Arad és Torda városok közösségi könyveiben található feljegyzések szerint 1944 áprilisa és augusztusa között mintegy 15 000 fiatal zsidó lépte át illegálisan a határt. Ez az akció, amely megmentette a menekülőket a megsemmisítéstől, példátlanul nagyszabású volt a második világháború alatt a német megszállás alatt álló Európában. Minden a földalatti cionista ifjúsági ellenállási mozgalmak kezdeményezésére és szervezésében történt – a fiatalok, akik minden akadályt leküzdöttek. Ők 1944-45-ben csatlakoztak az Eretz Izrael (Palesztina) kisszámú zsidó lakosságához, és aktív szerepet játszottak az 1948-as függetlenségi háborúban.
*
A második világháború 1939-es kitörése és 1944 augusztusa közötti időszakban, amikor Románia kilépett a tengelyhatalmi szövetségből (a Hitlerrel szövetséges országok) és megkezdte a harcot a náci Németország ellen, 13 hajó indult Romániából a Fekete-tengeren keresztül Eretz Izraelbe, mintegy 13 000 illegális bevándorlóval. Ezek között a hajók között volt a Struma (769 utas) és a Mefkura (394 utas), amelyek mindketten tragikus körülmények között elsüllyedtek. Még 1944 után is, miközben a háború tovább dúlt, az illegális bevándorlók hajói továbbra is elindultak Constanzából, a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetségének vezetőségének aktív segítségével és az Eretz Izraelből érkező küldöttek bevonásával. Két ilyen küldött ejtőernyővel érkezett Romániába azon a nyáron: Yeshayahu (Sheike) Dan és Yitzchak (Meno) Ben Ephraim.