Beitar (Brit Yosef Trumpeldor)
Cionista-aktivista ifjúsági mozgalom, amely jobboldali ideológiát képviselt. 1923-ban alakult a lettországi Rigában, a Cionista Revizionisták Szövetségének (UZR) ifjúsági mozgalmaként, amely 1935-ben Új Cionista Szervezetté (NZO) alakult. Ez a mozgalom Lengyelországban és más európai országokban is elterjedt, vezetője Ze’ev Jabotinsky volt. A mozgalom három alapelv alapján működött: a zsidó állam létrehozása, az aktív védelem és a halutziut.[1] – A cionizmust alapvetően „egalitáriusnak” tekintették, és a Beitar elutasította a szocialista cionizmust, ehelyett a parancsnoki pozíciók hierarchiáját támogatta a soraiban. A Beitar településeket alapított Eretz Izraelben (Palesztinában), és támogatta az illegális alijázást, valamint a brit mandátummal szembeni aktív ellenállást Palesztinában. A Beitar az 1930-as évek elején kezdett el tagozatokat alapítani Magyarországon, és 1935-re a Cionista Szervezeten belüli sportegyesület lett, amíg a szervezet ki nem szorította a Beitart a soraiból. 1935-ben a Beitar független ifjúsági mozgalomként működött, és tagozatokat alapított Budapesten és az ország más városaiban. A Beitar oktatási egységeit Tzrornak nevezték, és mindegyiknek volt egy oktatója és 10-12 tagja. A mozgalomba csak olyan fiatalembereket vettek fel, akik megfeleltek az „újoncvizsgán”, és idősebb tagjai is részt vettek a katonai kiképzésben.
A második világháború alatt a Beitar részt vett védelmi és mentési tevékenységekben, többek között öt bunkert létesített Budapesten. Ezek közül az egyiket, a főváros egyik külvárosában, a fasiszták felfedezték, és a benne menedéket keresőket egy lövöldözésben megölték. A város felszabadulása után, 1945-ben a Beitar nagyon aktív volt a túlélő fiatalok körében, és arra ösztönözte tagjait, hogy alijázzanak. A mozgalom állandó konfrontációban állt a Magyarországon működő cionista intézményekkel, néha együttműködött velük, de többnyire önállóan működött. 1948-ban a Beitar egyik küldöttjét letartóztatta a kommunista kormány, és a mozgalom beszüntette nyílt tevékenységét, de a föld alatt tovább működött.
[1] A Halutz egy eszménykép, az emberiség új típusát testesíti meg, kétkezi, lehetőség szerint mezőgazdasági munkás, széles körben olvasott, tájékozott, művelt, érdeklődő, a közösség politikai, szellemi és kulturális életében aktív. Mindent megtesz a közösségi élet megteremtéséért, még személyes érdekeit is feladva. A halutz nem az az „úttörő”, aki a Komszomol, a Szovjetunió kommunista pártja ifjúsági mozgalmának tagja. Nem is az az „úttörő”, aki meghódította a vadnyugatot Amerikában és lemészárolta az őslakos indiánokat.
