Rajzolás
Néhány pecsétet kézzel rajzoltak közvetlenül az iratokra, filctollal vagy pecséttintával. Ez a kezdeti időszakban történt, amikor csak néhány dokumentumra volt szükség.
A rajz másolása szepiográffal
Másolás kémiai tintával átlátszó papírra. A mintát egy megszilárdult közegre – a szepiográf-lemezre – helyezték, amely 24 órán keresztül 20-50 dokumentum pecsétjének elkészítéséhez volt használható. Az első szepiográfot Szlovákiából szerezték be. Rövid időn belül a pecsét lebomlott, és árnyékot vetett. Ez a kihívás vezetett a szepiográf gél reprodukálására tett kísérletekhez, meleg zselatin és glicerin kombinálásával. Ezzel a módszerrel olyan pecséteket lehetett készíteni, amelyekre nem nagy mennyiségű dokumentumhoz volt szükség.
Pecsétek rendelése
A szepiográffal készített pecsétet egy megrendelőlapon használták, amelyet egy bélyegzőműhelynek küldtek, amely gumibélyeget készített.
Vágás és összeszerelés
Ha nem állt rendelkezésre megfelelő megrendelőlap, vagy a megrendelés elkészítése túl kockázatos volt – például kormányzati vagy katonai bélyegzők esetében (amelyek egyik eleme a korona és a magyar címer. Voltak olyan pecsétek is, amelyeken a magyar címer szerepelt – két angyallal, néha tölgyfaágakkal kiegészítve. Mindezek a „díszítések” megnehezítették a pecsétek reprodukálását). Ilyen pecséteket rendes civil nem rendelhetett.
A megoldás összetett és bonyolult volt. Rendeltek általános szövegű pecséteket, amelyekből a szükséges szövegezést úgy állították össze, hogy a szavakat egyes betűkre vágták és visszaragasztották. A munka nemcsak fürge ujjakat, hanem a szövegezés és az összerakás ismeretét is igényelte. Langer Miki volt ennek a mesterségnek a szakértője.
A földalatti Cionista Ifjúsági Ellenállási Mozgalom (CIEM) ezzel a módszerrel 150-170 különböző pecsétet rendelt és „rakott össze”, amelyeket annyiszor lehetett használni, ahányszor csak szükséges volt.
Ólom betűk fémkeretben
Ez a módszer túl nehézkesnek bizonyult. Az eredmények nem állták ki az eredetivel való pontos összehasonlítás próbáját. A tartózkodási engedélyek tömeges előállításához azonban elkerülhetetlen volt ennek a módszernek az alkalmazása, különösen 1944 áprilisában és májusában. Október-novemberben a CIEM-nek hasonlóan nagy mennyiségű hamisított okmányra volt szüksége, mivel Budapestet elárasztották mind a Kelet-Magyarországról érkező menekültek, akik az előrenyomuló orosz hadsereg elől menekültek, mind pedig a Budapestről nyugatra, Bécsbe tartó halálmenetek elől menekülő zsidók. A vidéki városokból származónak mondott igazolások előállításakor a hamisítók szabadjára engedhették fantáziájukat, mert a budapesti csendőrségnek nem volt elegendő embere az adatok hitelességének ellenőrzésére.
Eredeti, hiteles bizonyítványok és nyomtatványok
Bizonyos típusú nyomtatványokhoz a „szabadpiacon” lehetett hozzájutni, mert a nem zsidó lakosságnak is szüksége volt oklevélnyomtatványokra, és a CIEM ezeket tömegesen tudta megvásárolni a különböző árusítóhelyeken. Egy másik típusú nyomtatványtípust, amelyet nem szabadon árultak, a CIEM-nek „barátok”, például a zsidó származású református lelkész, a népesség-nyilvántartó hivatalnok, akinek volt férje zsidó volt stb. és a nem zsidó ellenálló csoportok szállítottak.
Eredeti bizonyítványok megváltoztatása
Különleges esetekben az eredeti okmányok kézzel írt adatait kémiai oldattal letörölték, és a kívánt új személyazonossági adatokkal helyettesítették.
Házi sokszorosítás
Az igazolások egy részét a műhelyben sokszorosított nyomtatványon állították elő. Ezek közé tartoztak a lengyel születési anyakönyvi kivonatok, a külföldieket felügyelő hatóság, a menekültügyi hivatal stb. által kiállított különböző dokumentumok.
(David Gur beszámolója alapján)
