Az ifjúsági szervezetek

Schutzpass

1943 végén váratlanul feloldották a cionista ifjúsági mozgalmak magyarországi tevékenységére vonatkozó tilalmat. Az ifjúsági mozgalmak kenim (csoportok) és klubok: Hashomer Hatzair, Dror Habonim, Maccabi Hatzair, Hanoar Hatzioni és Bnei Akiva újra életre keltek.

Az ifjúsági mozgalmak – lengyel és szlovákiai – tagjai, akik Magyarországon találtak menedéket, minden lehetséges fórumon megkongatták a vészharangot a kelet-európai zsidóság sorsát illetően, és figyelmeztettek, hogy ez a keserves sors a magyar zsidóságot sem fogja elkerülni.

Az ifjúsági mozgalmak vezetősége megkérdezte, milyen tervvel készülhetnek. Erdők és hegyek nélkül a lengyelországi partizánok taktikája nem lenne használható. A megoldást a zsidók megmentésére irányuló mentőakciók jelentenék, nem pedig a nácik elleni „látványos” bosszúhadjáratok.

Közvetlenül Magyarország német megszállása után, 1944. március 19-én a cionista Halutz mozgalom vezetősége elrendelte, hogy minden felnőtt (17 éves és idősebb) ember vonuljon illegalitásba, és szerezzen hamis személyazonosságot. A cionista ifjúsági mozgalmak teljes összhangban, közös vezetés alatt működtek Magyarországon, egyetlen céllal: megmenteni minél több zsidót és zsidó származású embert. A háború vége felé, 1944 telén gyermekházakat hoztak létre, és élelemmel látták el a gettókat, gyermekotthonokat és mindenkit, aki rászorult. Emellett több tízezer hamisított Shutzpass-t is kiosztottak. Merész szöktetések során bebörtönzött tagokat mentettek ki a Gestapo börtöneiből.

A végrehajtott mentőintézkedések típusairól szóló belső zsidó retorikában az ifjúsági mozgalmak tevékenységét „a kis útnak” nevezték, míg a „nagy út” a bevándorlási igazolványok hivatalos szétosztására és a Segély- és Mentőbizottság tárgyalásaira utalt. Ma már a történelemből kiderül, hogy a „kis út” valójában a zsidók által végrehajtott legnagyobb zsidómentő akció volt a holokauszt során.