David Gur – Emélezetünk forrásai

Az 1970-es években Izraelben kísérletet tettek arra, hogy összegyűjtsék a Cionista Ifjúsági Ellenállási Mozgalom (CIEM) 1944-es magyarországi földalatti tevékenységével kapcsolatos tanúvallomásokat és anyagokat. Cvi Goldfarb szervezett néhány találkozót, amelyeket Tel-Avivban tartottak. Ez a próbálkozás alig végződött többel, mint néma sóvárgással. 1984-ben először látogattam el Magyarországra, mióta 1949-ben elmentem onnan. Kádár János (1956-1988) kommunista rendszere kezdett formálódni. Nyílt belső ellenzék volt, és az államnak nem volt más választása, minthogy két nemzetközi kapitalista intézményhez forduljon kölcsönökért: a Világbankhoz és a Nemzetközi Valutaalaphoz. Az idegenforgalom ösztönzése érdekében eltörölték a vízumkötelezettséget az idelátogató külföldiek számára. A Kádár-rendszer vége felé tartó időszakot gulyáskommunizmusnak nevezték.

1985-ben Mihail Gorbacsov szovjet elnök reformokat vezetett be a Szovjetunióban, 1989-ben pedig lebontották a kapitalista Nyugat-Berlint és a kommunista Kelet-Berlint elválasztó falat. Ebben az évben ért véget a Kádár-rendszer és a kommunizmus Magyarországon is.

Én 1949. május 5-én hagytam el illegálisan Magyarországot. Én voltam a kommunista rendszer idején a CIEM tagjai utolsó csempészútjának a parancsnoka is. Erre a titkos feladatra 1949 februárjában kaptam kinevezésemet a budapesti izraeli nagykövetségen Mordechai Ben Aritól – aki akkoriban a kelet-európai menekülés vezetője volt, és az ausztriai Salzburgban, az ország amerikaiak által megszállt területén élt – és Nathan Drortól (Schwalb), az Ifjúsági Alija európai küldöttjétől, aki a svájci Genfben élt. 1949 januárjában a magyarországi cionista mozgalom feloszlatását a Cionista Szövetség titkárának az összes cionista intézményhez intézett telefonhívásával rendelték el. Az összes klubot bezárták, az oktatási táborok vagyonát elkobozták. A zsidó hitközségi lap 1949. március 4-i számában cikket közölt a Cionista Szövetség „önfeloszlatásáról”. A cionisták ellen már azon a nyáron (1949. június 16-19.), Rajk László perével egy időben megindult az első per. A kommunista rezsim által elfogottakat 1949 első hónapjaiban a cionista fiatalok és más zsidók Magyarországról Csehszlovákiába és Ausztriába történő csempészésében való részvétel miatt állították bíróság elé és ítélték el. Távozásom előtt, miután a Magyarországról szökésre jelentkezők 99%-a távozott, a távozásom után a néhány hátramaradt ügynök megegyezett abban, hogy ha bármelyiküket elfogják, ellenem és rólam tanúskodnak. Én mindent megtettem. Mégis, a nevemet csak egyszer említik a „cionista per” dokumentumaiban, amikor Joseph Frankfurter, a Dror Ha’Atid mozgalomból azt vallotta, hogy a csempészakció finanszírozására szánt pénzt nekem adta, és nem Aryeh Fleischmann (Palgi). E tanúvallomás nyomán a bíró felmentette Aryeh-t, de még egy évig adminisztratív őrizetben tartották. 1950. június 19-én szabadult, és 1950. augusztus 20-án alijázott a Givat Oz Kibbucba. Joseph Frankfurter 1952. január 3-án szabadult a börtönből, 1956. december 1-n (a magyarországi forradalom kudarca után) elhagyta Magyarországot és alijázott.

Helyénvalónak tartottam, hogy ne látogassak el Magyarországra abban az időszakban, amikor a hatóságok tudnak az érkezésemről (vízumkérelmemből), és amikor a titkosszolgálat várna rám. Az ő szempontjukból nincs elévülési idő.

Kíváncsi voltam, hogy kik kaptak tőlünk (CIEM) segítséget életmentő iratok és olyan dokumentumok formájában, amelyek lehetővé tették, hogy a német megszállás alatt a föld alatt tevékenykedhessenek. A különböző szerveződő csoportok képviselőinek kilétét ismertük, de azt nem, hogy kik kapták az életmentő dokumentumokat vagy egyéb segítséget. Milyen mértékű volt a CIEM hatása? 1944-ben a földalatti csoportok közötti kapcsolatok erősek voltak, de kik éltek még (1984-ben), és kik beszéltek volna nyíltan? Három embert sikerült felkutatnom a múltamból.

Szerettem volna találkozni az 1953-ban tartott második cionista per néhány túlélőjével is. Az akkori cionista földalatti szervezet központi alakja Shmuel Engländer volt. Később, 1989-ben újraalapította a Cionista Szövetséget, és 2012-ben bekövetkezett haláláig az elnöke volt.

Régi ismerőseim szívélyes fogadtatásban részesítettek, mindegyikük külön-külön, és ugyanazokkal a szavakkal: „Hol vagy? Hová tűntetek mindannyian? Mindannyian a Védelmi Minisztériumban dolgoztok? Mindannyian a színfalak mögött irányítjátok az országot?” Kellemesen meglepett a megbocsátó hozzáállásuk, az elismerés, amit nekem adtak, a képességeinkkel kapcsolatos elképzeléseik. Mindannyian folyamatosan többes számban is emlegettek minket, mint egy csoportot, egy kollektívát. Az ő szemükben bármire képesek voltunk. És ez 40 év különélés után és 40 év távlatából történt. Az egyikük az alkalmazott matematika (számítógépek) egyetemi professzora volt, a másik egy csodált szakszervezeti vezető, aki 1945-től kommunista börtönben ült, a munkásszervezetek körében 1920 és 1944 között végzett közismert és sikeres tevékenységéért.

Találkozásaink alkalmával (két évvel később tértem vissza) készségesen válaszoltak kérdéseimre, hogy kik kapták meg a dokumentumokat, kiket segítettek, kiket mentettek ki, és mi történt velük szabadulásuk után – milyen közéleti, irodalmi, politikai, gazdasági, tudományos és társadalmi szerepekben vállaltak aktív szerepet, és mit értek el Magyarországért az eltelt 40 év alatt. Egykori bajtársaim kézzel írt névsort adtak nekem, majd postán küldtek még többet (akkor még nem volt számítógépünk). A Kádár Iván professzor által megadott listák nyomtatásban is megjelentek, Mezei András könyvében: Kilenc Kedd, Magvető (1989 p: 16-20, 38). A teljes névsor héberül megjelent Eliahu Ronen könyvében: Hakrav al Hachaim: Hashomer Hatzair Behungaria, 1944 (1994, C. függelék, 351-362. o.) 2016-ban Yael Nidam-Orvieto, a Jad Vasem Nemzetközi Holokausztkutató Intézetének igazgatója kérésére készítettem egy leírást az 1944-es náciellenes csoportok közötti együttműködésről. További név szerinti hozzájárulások voltak: Kádár Iván és a fegyveres erők segédcsapatai (Kiska), négy oldal. Demény Pál és a Demény-csoport, tíz oldal. Sólyom László és a Katonai Bizottság, öt oldal.

Egyszerre meglepett és felvillanyozott az a kép, amely a CIEM-ről, a sikeres mentőakciókról, a CIEM operatív embereinek képességeiről és személyiségéről kialakult, ahogyan munkatársaink látták.

A Magyarországon folytatott találkozók és beszélgetések döntésre késztettek. Hazatérve meghívtam a CIEM ügynökeinek és túlélőinek, a Magyarországon működő mozgalom küldötteinek széles körű fórumát. Végül megegyeztünk abban, hogy „kezünkbe vesszük a sorsunkat”, és megalapítottunk egy „társaságot”, amely összegyűjti a tanúvallomásokat, könyveket ad ki, és a CIEM időszakának emlékét a nyilvánosság elé tárja. Elhatároztuk, hogy a társaság képviselni fogja az összes mozgalmat és csoportot, amelyek 1944-ben Magyarországon együtt dolgoztak. Engem bíztak meg azzal, hogy vegyem fel a kapcsolatot a különböző ifjúsági mozgalmak képviselőivel. Jesajahu Rosenblum és Jehuda Talmi, a Hanoar Hacioni képviselői azonnal beleegyezésüket adták a szervezet létrehozásához, és felajánlották segítségüket. Beszéltem Eliezer Blau (Bar Jehuda), a Bnei Akiva egyik utolsó magyarországi vezetőjével. Egy idő után tájékoztatott, hogy a Bnei Akiva fontolgatja saját emlékszervezetének létrehozását. Úgy tűnik, ekkor döntött úgy a Bnei Akiva, hogy megalapítja a Tanúság Házát Moshav Nir Galimban. Ekkor a Hanoar Hacioni képviselői visszavonták együttműködésüket. Mi nem adtuk fel. Csak a Hasomer Hacair egykori tagjaival kezdtük. Megtartottuk a befogadó nevet: A Magyarországi Cionista Ifjúsági Mozgalmak Történetét Kutató Társulat, és nyitva hagytuk az ajtót, hogy a jövőben mások is csatlakozhassanak hozzánk. Úgy gondoltuk, hogy csak egy szervezetnek van helye, amelynek feladata lenne a Magyarországon működő CIEM emlékének megőrzése. Akárcsak 1944-ben, amikor a magyarországi mentőakciókban minden mozgalom együtt dolgozott, egy közös vezetés irányításával. A társaság aktivistái abban az időszakban, ha jól emlékszem, Arie Ya’ari, Joseph Ben Porat (a Ga’aton Kibbutzból), Rafi Benshalom, Moshe Alpan és Efra Nadav voltak. Később Efra Agmon is csatlakozott hozzájuk. Efra Nadav önként jelentkezett a társaság pénztárosának, és gondoskodott a nyilvántartásba vételünkről a Cégbíróságnál (1988). A tagok úgy döntöttek, hogy én leszek a társaság elnöke, és ezt a tisztséget azóta is betöltöm.

A társaság ülései az irodámban (David Gur. Tanácsadó mérnök. Mérnöki projekttervezés és -menedzsment), a Jerusalem Blvd. 94. szám alatt, Ramat Ganban zajlottak, egészen a cégem 2005-ös bezárásáig. Azóta a társaság székhelye a Ramat Gan, Kiryati St. 15. szám alatti házam. Egy szobát a társaság összes kincsének szenteltem, beleértve a három évtized alatt felhalmozott egyedülálló archívumot is.

A társaság első nagy projektje Avihu Ronen Az életért folytatott harc című könyvének kiadása volt 1994-ben. Ezzel egy időben a társaság elkészítette első egyórás dokumentumfilmjét, a Kav HaChaim (Életvonal) címűt. A dokumentumfilmet Magyarországon és Izraelben forgatták, és valamennyi mozgalom egykori ügynökei szerepeltek benne, akik újra eljátszották a CIEM-ben betöltött szerepüket. A film héber nyelven készült, angol és magyar felirattal, és a társaság hozzájárulása volt az 1944-es események 50 éves megemlékezéseihez. A film elkészítése és mindaz, ami ezzel együtt járt – az ötlet megvitatása, a forgatókönyv elkészítése, a forgatás során szerzett élmények és az együttlét a külvilágtól kissé elzárva, visszahozta a földalatti hangulatot, és visszahozta a csapat tagjait az összes mozgalomból, akik 1944-ben testvériségben, harmóniában és kölcsönös megértésben dolgoztak együtt.

A Kav HaChaim forgatása után természetes volt, hogy ismét együtt dolgozzanak, a társaság keretein belül és nevében. A magyar közigazgatás képviselőihez intézett felhívás elismerésért és kitüntetések odaítéléséért; tanúvallomások összegyűjtése a CIEM tagjairól szóló albumba való felvétel céljából; egy konferencia szervezése Shefayimban az összes magyar ifjúsági mozgalmi veterán számára; a társaság kezdeményezésére könyvek kiadása a különböző mozgalmak CIEM-ügynökeiről; a B’nai B’rith és a JRJ (a holokauszt idején zsidókat mentő zsidók hősiességének elismerésére és megbecsülésére létrehozott bizottság) által a Jeruzsálemi Hegyekben tartott holokauszt emléknapon tartott ünnepségekre jelöltek benyújtása – mindazok a mozgalmak nevében és konszenzusával történtek, amelyek 1944-ben vállvetve tevékenykedtek ezrek megmentésében. A társaság akciói és szellemisége ma is folytatja a CIEM 1944-es magyarországi szolidaritási szellemének örökségét.

A társaság a magyar zsidóság holokausztjának 50. évfordulója alkalmából különszámot adott ki (57. szám, 1994. május) a Yalkut Moreshet (Örökség antológia) című folyóiratból. A 410 oldalas cikkeket a társaság tagjai írták és szerkesztették: Arie Ya’ari szerkesztő és Avihu Ronen, Cvi Erez, Eli Netzer és David Gur munkatársak.

  1. június 22-én a társaság által szervezett konferenciát tartottak a Shefayim kibucban a magyarországi cionista ifjúsági mozgalmak tagjai számára. Mintegy 2000 ifjúsági mozgalmi veterán vett részt rajta – ez igen impozáns szám. A szórakoztató programok között szerepelt a Beit Alpha kibuc kórusának előadása. A megnyitó beszédet Ari Mendel tartotta, a főszónok pedig Haim Gouri volt, aki a Palmach (a Hagana félkatonai csapásmérő ereje, az Izraeli Védelmi Erők elődje) küldöttjeként tevékenykedett Magyarországon. Göncz Árpád magyar köztársasági elnök Dr. Pick Róbert különmegbízott útján üdvözölte a konferencia résztvevőit, aki magyarul szólt a hallgatósághoz. Dr. Avihu Ronen a CIEM jelentőségéről tartott előadást mai szemszögből. Yosef Lustig bemutatta az 1986-ban Cfáton alapított és 1990-ben a nagyközönség számára megnyitott Magyarul ajkú zsidóság emlékmúzeumának eredményeit; David Gur a CIEM-ről és nevében beszélt. Avigdor Ben-Ze’ev a konferencia egyik főszervezője volt.

Az 1994 és 2004 közötti évtized, az 1944-es események óta eltelt 60. évfordulóig nagyon termékeny volt a társaság számára, amely számos könyv kiadását segítette elő:

Avihu Ronen könyvének magyar fordítását: Ávihu Ronén: Harc az életért. Belvárosi Könyvtár. Budapest 1998.

Yehuda Sholdosh: Netiya B’Admat Trashim (Ültetés sziklás talajba). 2000

Moshe Alpan: B’Ein Ha’Se’arah (A vihar szemében). 2001. Történelmi regény a magyarországi CIEM-korszakról.

Rafi Benshalom: Küzdöttünk az életért. Izrael, 2001. A könyv héber nyelvű kiadása elfogyott, ezért a társaság 2001-ben újranyomta a Sifriyat Hapoalim által 1978-ban kiadott második kiadás alapján. Rafi könyvének angol fordítása az eredeti héber kiadáshoz csatolt cikkeket tartalmazta. (Rafi 1996-ban hunyt el).

Yehudit Rotem: Ish Asher Ruah Bo, Cvi Goldfarb – Hayav (Egy ember, akiben a szellem van. Cvi Goldfarb – élete). 2002

Arányi Asher: Ayin Ahat Boha – Ayin Ahat Tzoheket (Az egyik szem sír, míg a másik nevet), 2002. A CIEM egyik ügynökének önéletrajza. Szerkesztette Eli Netzer.

Yehudit Rotem: Yona Rozen – Nikreiti V’ailech (Yona Rozen – Elhívtak és elmegyek). 2002. Egy izraeli ejtőernyős életrajza.

Dan Livni: HaOsher, Ha’Yagon Ve’Ha’Gil (Boldogság, bánat és öröm). A költő válogatott eredeti versei és fordításai. 2003.

Mert élni akartunk. Rafi Benshalom könyvének magyar fordítása, kiadta a Holokauszt Dokumentációs Központ. Budapest. 2003.

Asher Arányi: Az egyik szem sír, míg a másik nevet. Izrael, 2004.

A viharban. Makkabi Kiadó. Moshe Alpan könyvének magyar fordítása. Budapest, 2004.

A CIEM 1944-es tevékenységéről szóló tananyagok nyomtatásának kezdeményezése és finanszírozása a 11. és 12. osztályosok számára. B’Ein Hase’ara Hamahteret shel Tnuot Hanoar Hacioniot beHungaria be’et Ha’Kibush Ha’Germani, 1944 (A vihar szemében – A földalatti cionista ifjúsági mozgalom Magyarországon a német megszállás alatt, 1944), Study Program by Jad Vasem and Massuah Institute for Holocaust Studies, 2004. A program megjelenik a Jad Vasem honlapján. Ezeket az anyagokat magyarra fordították és Magyarországon kiadták: A vihar Közepén. A cionista ifjúsági mozgalmak földalatti ellenállása Magyarországon a német megszállás idején.

David Gur: Brothers for Resistance and Rescue – The Underground Zionist Youth Movement in Hungary during the Second World War, szerkesztette Eli Netzer (eredetileg héberül jelent meg. Az angol fordítás 2006-ban jelent meg). A társaság által kiadott, 400 CIEM-tag életrajzi jegyzeteit tartalmazó könyv példátlan és újszerű. A héber kiadás nagyon gyorsan elfogyott. Yeshayahu Rosenblum, Judit Ellenbogen (Makai), Asher Arányi, Baruch Tzahor, Joseph Ben Porat és Prof. Menahem Cvi Kadari segítettek a könyv elkészítésében, valamint a tanúvallomások összegyűjtésében és dokumentálásában.

A Testvérek az ellenállásért és a megmentésért című könyv előkészítése során, amikor a tanúvallomások lapjait olvastam, számos utalást találtam a Magyarország különböző tartományaiban lévő városokba irányuló missziókra, a német megszállás előtti néhány hónaptól kezdve a német megszállás teljes időtartama alatt. Úgy döntöttem, hogy összegyűjtöm ezeket a tanúvallomásokat, és egy cikkbe foglaltam őket, amely eredetileg a Yalkut Moreshet 2004. áprilisi 77. számában jelent meg, majd később lefordítottam angolra Missions of the Zionist Youth Movements in Hungary to the Provincial Cities in 1944 címmel. Yalkut Moreshet, 2004. tél. No. 2, 77-85. o. A cikk adatait a Yalkut Moreshet, 2011. december 90. (7.) számában 50 Years of Heritage (héberül), 371-381. o. címmel újra közölték (a cikkben szereplő adatokat többször frissítették, a kutatás a mai napig tart).

Smuel Engländer, a Cionista Szövetség elnöke saját kezdeményezésére vette fel a kapcsolatot Magyarország új vezetőivel (a rendszerváltás után megválasztott első miniszterelnök, Antall József 1990-1993 közötti ciklusa alatt). Smuel elküldte a tanúvallomásokból származó információkat, azzal a kéréssel, hogy a CIEM 1944-ben tevékenykedő tagjainak állami elismerését kérje. Végül egy 1998. február 24-én tartott rendezvényen hat egykori CIEM-ügynöknek adta át a Bátorságért kitüntetést Csejtei István izraeli magyar nagykövet a tel-avivi Pinkas utcai nagykövetségen. Az elismeréseket Kuncze Gábor magyar belügyminiszter írta alá.

Ettől az időponttól kezdve Izraelben folytatódtak az erőfeszítések, és David Gur a társaság nevében kampányolt azért, hogy a magyar kormány további CIEM-veteránokat ismerjen el. Ezek az erőfeszítések meghozták gyümölcsüket, és 2005. május 31-én, Dr. Hóvári János izraeli magyar nagykövet idején 42 CIEM veteránnak adták át a Bátorságért kitüntetést a Beit Einavban, Tel Aviv, Ibn Gvirol utca 71. szám alatt. Az elismeréseket Dr. Pintér Sándor magyar belügyminiszter írta alá. Révész Peretz, Menahem Cvi Kadari, Yeshayahu Rosenblum, Nashka Goldfarb és Meir Friedmann segítettek a CIEM-tagok vallomásainak összegyűjtésében.

  1. július 23-án a Tel Aviv-i Egyetem Miriam és Adolfo Smolarz Auditoriumában további kilencvenkét CIEM-tagot tüntettek ki a Bátorságért kitüntetéssel, és jelen volt Prof. Dina Porat, a Tel-Aviv-i Egyetem The Stephen Roth Institute for the Study of Contemporary Racism and Anti-Semitism vezetője, a magyar kormány képviselői és Dr. Hóvári János izraeli magyar nagykövet. Az elismeréseket Dr. Lamperth Mónika magyar belügyminiszter írta alá.

A nyilvános ünnepségre a magyar nagykövetség által kiadott meghívó szerint „…a Bátorságért kitüntetést azoknak ítéli oda, akik a II. világháború alatt a magyarországi cionista ifjúsági ellenállási mozgalom tagjaként harcoltak, és helytállásukkal, bátorságukkal és önfeláldozásukkal Magyarország és az egész emberiség szabadságáért is küzdöttek”. A magyar kormány összesen 140 CIEM-tagot tüntettek ki. A magyar közigazgatási eljárásrendnek megfelelően a hősként való elismerésre jelöltek személyi adatai között szerepelnie kellett az édesanyjuk leánykori nevének is. 60 évvel az események után a legtöbb CIEM-tag leszármazottjainak nem volt módjuk ezt az adatot visszakeresni.

A társaság egy önkéntes szervezet, amelynek tevékenységét a tagok és barátok adományaiból finanszírozzák. A CIEM egykori tagjai, Ze’ev Eisikovic és Tuli Rosenberg (Anton Roland) nagylelkűen szponzorálták a társaság tevékenységének legtöbb költségét abban az időszakban és 2008-ban bekövetkezett halálukig.

Az alábbiakban a 2004 és 2014 közötti évtizedben tartott említésre méltó rendezvényeket mutatjuk be:

2005 elején, a jeruzsálemi Yad Vasem új múzeumának megnyitására készülve a társaság adatokat és kiállítási anyagokat biztosított a múzeum földalatti ellenállásnak szentelt termében elhelyezett kiállításhoz. Sajnos a CIEM magyarországi működésének csak egy falat szenteltek. 2005-ben a Jad Vasem is megnyitotta vizuális központját, és a társaság a Kav HaChaim című dokumentumfilm három változatban (nyelven) készült példányait adta át a központnak. Az évek során a társaság által készített, a CIEM működésével kapcsolatos összes dokumentumfilm másolatát átadták a Vizuális Központnak.

Mint fentebb említettük, a középiskolásoknak szóló Be’Ein Hasa’ara tananyagot héber és magyar nyelven töltötték fel a Jad Vasem honlapjára.

  1. május 2-án tartották a budapesti Üvegházban található emlékszoba hivatalos megnyitóját. Az ottani kiállításon a CIEM tagjainak-ügynökeinek fényképei díszhelyet kaptak.

A CIEM-ügynökök életrajzi jegyzeteit és fényképeit, angol nyelven, David Gur könyvéből kivonatosan feltöltöttük a Partizánok Szervezetének honlapjára,

Volt CIEM-ügynököket meghívtak, hogy gyújtsanak fáklyát a jeruzsálemi Jad Vasemben a Yom HaShoah (a holokauszt mártírjainak és hőseinek emléknapja) alkalmából rendezett ünnepségeken:

1994: Révész Peretz, Cvi Prizant és Menahem Cvi Kadari.

2003: Efra Agmon

2007: David Gur

2015: Dov Shimoni

Magyarországi szervezetek és intézmények emlékérmet adományoztak David Gurnak:

2004: Demény Pál Alapítvány.

2006: Radnóti Miklós Antirasszizmusért Díjat adományozott a magyar parlament házelnöke.

2013 – Scheiber Sándor-díj, melyet Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere adományozott (néhai Scheiber Zoltán a budapesti Zsidó Tudományegyetem – Zsidó Teológiai Szeminárium elnöke és elismert judaista kutató volt).

A különböző személyek emlékére, különböző intézmények által adományozott díjak odaítélése David Gurnak, mint a CIEM élő képviselőjének, a korabeli magyarországi berendezkedés elismerésének tekinthető a német megszállás alatti magyarországi cionista ellenállás létezésének és működésének elismeréseként.

2008 augusztusában jelent meg Efra Agmon önéletrajza, a Shomer Achi (Őrségben). Az első kiadás elfogyott, és 2009-ben az Ariel Kiadó kezdeményezésére és finanszírozásával további kiadások jelentek meg.

2008-ban a CIEM ügynökeinek különböző dokumentumait és fényképeit átadták az Egyesült Államok washingtoni Holokauszt Emlékmúzeumának.

2010-ben újranyomták David Gur: Brothers for Resistance and Rescue (Testvérek az ellenállásért és a megmentésért) című könyve fordításának átdolgozott és bővített kiadását. A könyv digitális változatát később feltöltötték a Nemzetközi Raoul Wallenberg Alapítványhoz a https://www.raoulwallenberg.net/wp-content/files_mf/6775.pdf címre.

A társaság részvétele nemzetközi konferenciákon:

A holokauszt második és harmadik generációs gyermekei, házastársaik és családtagjaik 19. nemzetközi konferenciáján 2017. november 5-én, a jeruzsálemi Ramada Renaissance Hotelben. Ephraim Agmon a CIEM magyarországi működéséről számolt be a világ minden tájáról érkezett több száz résztvevőnek.

Eric Shaul kezdeményezésére március 28. és április 3. között New Yorkban rendezték meg a Visas for Life nemzetközi kongresszust. Az izraeli külügyminisztérium David Gur-t küldte a kongresszusra, mint a társaság és a Zsidók, akik zsidókat mentettek a holokauszt idején képviselőjét.

2006 óta David Gur minden évben előadást tart a Jad Vasemben magyar nyelven a magyar Oktatási Minisztérium által Izraelbe küldött tanári delegációknak, akik a holokauszt tanításáról tanulnak. A Jad Vasem meghívta David Gur-t, hogy a CIEM 1944-es magyarországi működéséről szóló előadását a német megszállás alatt 1944-ben más csoportoknak is tartsa meg, akik a Jad Vasembe érkeztek: a Rabbiképző – Zsidó Egyetem két diákcsoportjának és két magyar újságírócsoportnak, akik a Jad Vasem meghívására érkeztek Izraelbe.

1971 óta minden évben megrendezik a holokauszt mártírok és hősök emléknapjának ünnepségét a Jeruzsálemtől nyugatra fekvő hegyekben lévő Mártírok erdejében lévő Tűztekercs téren. A Zsidó Nemzeti Alap és a B’nai B’rith Világközpont közösen tartja az ünnepséget. Az események középpontjában a holokauszt idején zsidókat mentő zsidók hősiességének elismerése áll. 2011 és 2017 között 118, a társaság által javasolt CIEM veterán kapott elismerő oklevelet és a Zsidó Megmentő kitüntetést az 1944-es magyarországi akcióikért. A B’nai B’rith Világközpontja és a Holokauszt alatti zsidó embermentők hősiességének elismerésére létrehozott bizottság (JRJ) adta át ezeket az elismeréseket. Sok más CIEM veterán is méltó volt erre a kitüntetésre. A bizottság alapötlete az volt, hogy a kitüntetett vagy a családjából valaki a nevében, a színpadon, a Tűztekercs téren tartott ünnepség részeként vegye át a kitüntetést. Több túlélő CIEM-veteránt vagy leszármazottaikat nem sikerült felkutatnunk. Meir Friedmann és Leah Rosenblum segítettek a CIEM veteránok vagy leszármazottaik felkutatásában.

A Testvérek az ellenállásért és a megmentésért című könyv magyar fordítását, amely Együtt az ár ellen (Együtt a vihar ellen) címmel jelent meg, 2015-ben, 2016-ban és 2017-ben egyenként 1000 példányban, összesen 3000 példányban nyomtatták ki. Ez a könyv hullámokat vert a zsidó és a nem zsidó közönség körében egyaránt. A magyar kiadás frissített és bővített kiadás, 434 CIEM-ügynök életrajzi jegyzeteivel. Különböző mellékletekkel egészült ki, amelyek nem voltak részei a korábbi kiadásoknak, többek között fogalomtárral, már nem létező intézmények leírásával stb. Van továbbá egy bevezető, amely kimerítő áttekintést nyújt a CIEM történetéről és a különböző működési területeken tevékenykedő operatívok nevéről.

2013-ban Prof. Neima Barzel professzor úttörő kutatását a cionista ifjúsági mozgalmakról és a zsidó vezetés kérdéséről a holokauszt idején a Yalkut Moreshet, 94. (11.) szám, 2013. december, 90-113. oldal. A CIEM vezetősége igen pozitív kritikát kapott.

2014 decemberében egy antológia jelent meg Magyarországon, magyar nyelven. Az összegyűjtött cikkek a magyar zsidóság holokausztja óta eltelt 70. évforduló alkalmából jelentek meg a Hetek.hu Kft. kiadásában, Kiálts rám! S fölkelek! (Elhívtak és felkeltem) címmel. Ez a mondat Radnóti Miklós egyik verséből származik. Az antológiában jelent meg David Gur cikke a CIEM 1944-es magyarországi ellenállási/mentési törekvéseiről.

A társaság az alábbi dokumentarista életrajzi filmeket készítette, amelyeket Benny Barzilai szerkesztett: Ephraim Agmon, 2012; Moshe Alpan, 2013; Dror Habonim 2014; Hanoar Hacioni, 2014; Emlékek, 2014; Tamar és Rafi Benshalom, 2015; David Gur, 2017. Valamennyi film angol vagy magyar feliratos változata.

  1. március 15-én David Gur tartott előadást: „A magyarországi cionista ifjúsági ellenállási mozgalom rövid története” címmel tartott előadást a Jad Vasemben, egy egynapos szeminárium keretében. Ezt a részletes előadást lefordították angolra.

Ezt a 2015-ös előadást követően Dr. Yael Nidam-Orvieto, a Jad Vasem Nemzetközi Holokausztkutató Intézetének igazgatója felkérte David Gur-t, hogy készítsen egy áttekintést a CIEM és a magyarországi náciellenes szervezetek 1944-es együttműködéséről. Ez a kutatás öt fejezetből állt. A forrásanyag nagy része magyar nyelvű. Ez egy úttörő tanulmány volt, az első a maga nemében.

Avihu Ronen 2016-ban publikálta két avantgárd fogalom című korszakalkotó cikkét: Hashomer Hatzair in Poland and Hungary during the Holocaust.

2016-ban Yuval Alpan kérésére a Tel Aviv-i Egyetem filozófia professzora, Asa Kasher írt egy állásfoglalást azon zsidók elismerésének és megbecsülésének kötelezettségéről, akik életüket kockáztatva mentettek meg más zsidókat a holokauszt idején, és megemlítette a magyarországi CIEM-et, akik sok ezer sorstársukat mentették meg.

  1. szeptember 16-án a társaság részt vett Yossi Alper izraeli író és színházi rendező történetmondó programján. David Gur, Yuval Alpan, Sarah Agmon, Zohar Arnon, Irit Dagan és Yehudit Eshbal a magyarországi CIEM-ben szerzett tapasztalataikról beszéltek. A közönség megtöltötte a Givatayim-i színház nézőterét. A műsort, amelyet rögzítettek, többször sugározták a rádióban és a televízióban, és érzelmes reakciókat váltott ki a nézőkből és a hallgatókból egyaránt.

2018-ban a társaság két dokumentumfilmet készített, amelyeket Benny Barzilai szerkesztett: Az ellenállás felkel és a Kódnév: Tiyul, héber nyelven, angol felirattal.

2018-ban a Svájci védelem alatt. Jewish Eyewitness Accounts from Wartime Budapest, szerkesztette Agnes Hirschi és Charlotte Schallié angol nyelven jelent meg az ibidem-Verlag, Stuttgart. A könyvben David Gur egyik esszéje jelentette a magyarországi zsidó földalatti mozgalom első említését a tudományos irodalomban, mint a Cionista Ifjúsági Ellenállási Mozgalom. A könyv Charlotte Schallié, a kanadai University of Victoria, BC, European Studies Program igazgatója erőfeszítéseinek köszönhetően jelent meg. A könyv magyar kiadása készülőben van.

A társaság pénztárnokai 1985 óta jelentős mértékben hozzájárultak a társaság folyamatos tevékenységéhez:

1985-1994: Efra Nadav

1994-2010:    Efra Agmon

2010-2014:    Yoel Shahar

2015- Yuval Alpan (második generáció)

A társulat 2005 óta időszakos tevékenységi jelentéseket tett közzé a CIEM mentőakcióinak kutatásairól és dokumentációjáról. A társulat őrzi a CIEM emlékét és örökségét. A második generáció aktívan részt vesz ebben a munkában. A jelentéseket terjesztik a társulat tagjai, a következő generáció, valamint izraeli és külföldi intézmények között (angolra lefordítva).

Az alábbiakban a társulat azon tagjai szerepelnek, akik elkötelezettek a társulat tevékenysége iránt, és következetesen részt vesznek a CIEM hősies történetének újbóli elbeszélésében és terjesztésében, számtalan konferencián, évről évre, minden alkalommal és minden lehetséges fórumon és médiumban (ez a lista nem vállalkozik arra, hogy mindenkit felsoroljon): Eli Netzer, Efra Agmon, Tamar Agmon, Meir Freidmann, Tzipora Friedmann, Cvi Shahar, Yehiel Han, Yuval Alpan, Cvi Rosenblum.

A társulat közleményeket ad ki tevékenységéről, valamint cikkeket, könyveket és dokumentumfilmeket küld olyan intézményeknek, mint a magyar ajkú zsidóság emlékmúzeuma Cfát városában, a Jad Vasem Holokauszt Mártírok és Hősök Emlékhelye (vizuális központ, archívum, könyvtár, személyiségfejlesztő szemináriumok a holokauszt tanításához, Nemzetközi Holokauszt Tanulmányok Iskolája stb.), a Zsidó Katona Múzeum a II. világháborúban (Latrun, Izrael), a Holokauszt Dokumentációs Központ, Budapest, és az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeuma, Washington.

A CIEM léte és működése az egyesületnek köszönhetően megmaradt. A tanúvallomások összegyűjtése és írásos közzététele; előadások különböző típusú közönségeknek, életrajzok és önéletrajzok írása, dokumentumfilmek készítése – ezek azok az eszközök, amelyeket a társaság a CIEM történetének dokumentálására és életre keltésére használ. Az olvasók és a nézők reakciói igazolják és megerősítik a CIEM történetét, ahogyan az a társaság kiadványaiban és a működésének időszakára vonatkozó történeti kutatásokban (Randolph Braham, Lévai Jenő, Asher Cohen, Avihu Ronen) megfogalmazódik. A CIEM mentőakcióit a CIEM helyi vezetősége kezdeményezte, a tengerentúli szervezetek vagy a helyi magyarországi cionista intézmények irányítása és utasításai nélkül. A CIEM vezetői bátrak voltak és sikerrel jártak. Ez maradt a társaság cselekvési módja. 1980-ban az Izraelben élő CIEM veteránok önállóan, az intézményektől kapott segítség nélkül alapították meg a társaságot, amely megőrizte az 1944-es magyarországi CIEM emlékét. A társaság archívumában felhalmozott tanúvallomások és cikkek egyedülálló és páratlan értéket képviselnek, amelyet meg kell őrizni és hozzáférhetővé kell tenni a jövő generációi számára, hogy felhasználhassák, kutathassák és megismerhessék. Folytatniuk kell a CIEM óriási magyarországi mentőakciói részleteinek tanulmányozását és nyilvánosságra hozatalát. A társaság archívumának olyan létesítményben kell lennie, amely rendelkezik a szükséges megőrzési feltételekkel. Az archívumnak hozzáférhetőnek kell lennie a kutatók és érdeklődők jövő nemzedékei számára, akik meg akarják tanulni és meg akarják ismerni, hogy mit tett a CIEM 1944-ben Magyarországon; hogy hogyan küzdöttek meg az akkori félelmetes kihívásokkal, és hogy tetteiket hogyan lehet újra értékelni, néhány generáció szemszögéből.

Az elmúlt években a társaság tevékenységét a második generációból (a CIEM veteránok gyermekei) néhányan segítik. Ez a gyakorlati segítség ma már létfontosságú. Ők azok, akik fenntartják és továbbviszik a társaság tevékenységét.

David Gur

  1. október 21.